GYILKOS BÁLNA

Kardszárnyú delfin másnéven orka vagy (angol neve után) gyilkos bálna.

Valamennyi óceán egész területén előfordul. Egészen a zajló jég pereméig elvándorol. A hűvös éghajlatú partmenti térségeket jobban kedveli, mint a trópusi övezetet és a nyílt tengert. Legnagyobb számban az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Sekély öblökben, folyók torkolatvidékén is gyakran látható. Vándorlásait nem annyira az éghajlati viszonyok, mint inkább a kedvelt zsákmányállatok mozgása vezérli. Ha útra kelnek, naponta átlagosan 100 km-t tesznek meg.

Bizonyos területekre ugyanazok a kardszárnyú delfinek évről évre visszajárnak, így a tudósoknak lehetőségük nyílik alapos tanulmányozásukra, a delfinkedvelő turistáknak pedig a velük való találkozásra. A legismertebb ilyen térség az amerikai Északnyugat, azaz Washington állam (USA) és Brit Kolumbia (Kanada) csendes-óceáni partvidéke; legalaposabban az itt élő kardszárnyú delfineket tanulmányozták. Ilyen hely továbbá a norvégiai Tysfjord, a Gibraltári-szoros, Kamcsatka egyes öblei és az argentínai Valdés-félsziget.

Aleggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartozik, 50 km/h-s sebességre is képes. Mint minden cet, farkukkal hajtja előre magát, a melluszonyok csak kormányzásra valók. Teljes tömegével képes a víz fölé ugrani. Gyakran függőleges helyzetben áll, és fejét a víz fölé emeli; ez a viselkedés a kémlelés . Máskor farkával, vagy melluszonyaival csapkodja a vízfelszínt.

Általában 1-4 percet tölt a víz alatt, majd 3-5 alkalommal, 10-35 másodperces időközökben a felszínre jön levegőért. Amikor kiszuszogta magát, jöhet az újabb merülés. Az eddig mért leghosszabb merülés 17 percig tartott. Mesterséges körülmények között egy állatnak (ez biztosan Ahab vagy Ishmael volt) sikerült 260 m mélyre lemerülnie; természetben 173 m-es mélységet mértek.

Társas viszonyai. Társas lények, 5—20 tagú rajokban (pod) élnek. Az elsősorban az amerikai Északnyugaton végzett kutatások szerint egy-egy ilyen raj többnyire egy idősebb nőstényből, utódaiból és leányaitól született unokáiból áll; a családtagok egész életükön át összetartanak. A hímek, ha vannak is már utódaik, továbbra is anyjukkal maradnak, vagy magányosan élnek.

Hangja. A kardszárnyú delfin, más delfinekhez hasonlóan, hangjeleket bocsát ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódik, találja meg zsákmányát (echolokáció). Ennek során képesek azonos nagyságú, de különböző fajú halakat megkülönböztetni. Egymás közötti kommunikációjuk során többféle hangjelet is kibocsátanak. Ezek egy része az ember számára is hallható. Minden példány hangjelei mások. A hangjelek hasonlósága alapján következtetni lehet az állatok rokonsági fokára.